Gaudeamus bérlet
Online jegyrendelés | Online bérletrendelés
Gaudeamus IV/1. 2016/2017 Műsorfüzet
2016 október 01 15:30
Johannes Brahms: Begräbnisgesang (Gyászének)
közreműködik: Szent István Király Oratóriumkórus
Joseph Haydn: C-dúr gordonkaverseny
közreműködik: Tomasz Máté
Johannes Brahms: Német Requiem
közreműködik: Fodor Gabriella – szoprán, Bátki-Fazekas Zoltán – bariton
Szent István Király Oratóriumkórus
vezényel: Alexander Mayer
A hangverseny műsoráról
Johannes Brahms: Begräbnisgesang, (Gyászének)
A 25 esztendős német zeneszerző, Johannes Brahms (1833-97) Michael Weisse 16. századi énekeskönyvéből választotta Begräbnisgesang (Gyászének, op. 13) című, különleges hangszerelésű művének – a mai esten szintén felhangzó Német requiem előfutárának - szövegét. A téma megválasztásában talán az atyai jóbarát, Robert Schumann halála felett érzett gyász is szerepet játszhatott.
A motetta szerző-vezényelte ősbemutatójára Hamburgban került sor 1859. december 2-án.
Brahms a mű megírását megelőzően alaposan tanulmányozta a barokk nagy komponistáinak: Heinrich Schütz-nek és J. S. Bachnak vokális zenéjét, valamint Schütz mesterének, Giovanni Gabrielinek stílusát.
Az ódon, veretes szöveghez illő archaizáló zene hangszerelése különösen illik a téma borongós, másvilági karakteréhez: fúvósok és ütők kísérik az ötszólamú vegyes kórust. A hangszerek közül a tompább fényű, mélyebb hangúakat választotta: oboát, klarinétot, kürtöt, harsonákat és tubát, valamint timpanikat, a baljós végzet csapásainak megjelenítőit.
A mű a szöveg 7 versszakának felépítését követi: temetési menet Luther egyik koráljának felidézett dallamával:
Hadd temessük hát el most a testet,
melyről bizonyosan tudjuk,
hogy az utolsó napon feltámad majd
és örökre romolhatatlan lesz.
Az utolsó ítélet közeledte:
Föld most ő, a földből
ismét földdé válik,
s a földből támad majd fel újra,
amint Isten harsonái megszólalnak.
Lelke örökké Istennel él már,
ki őt nagy kegyelmében
minden bűnétől és vétkétől,
szövetsége által megtisztította.
A túlvilágon az angyali hangok mintegy befogadják a földi szenvedés után megtértet:
Munkája, szenvedés és nyomorúsága
jó véghez érkezett:
Krisztus igáját hordozta,
így ha halott is, örökké él.
A lélek minden panasz nélkül él már,
s a test alszik az utolsó napig,
melyen Isten megdicsőíti majd
és örömmel tölti el őt.
Itt félelmek között volt ő,
ott azonban gyógyulást nyer:
örökkévaló örömben és boldogságban
ragyog majd, mint a Nap szép fénye.
A hívő ember reménye a feltámadásban és az örök életben:
Hagyjuk hát most őt itt aludni,
s menjünk mind saját utunkon tovább:
készítsük fel magunkat szorgalommal,
mert a halál ugyanígy jön majd el értünk is.
(Vashegyi György fordítása)
Joseph Haydn: C-dúr gordonkaverseny
Csipkerózsika álma csak száz esztendeig tartott, Joseph Haydn osztrák zeneszerző (1732-1809) virtuóz C-dúr gordonkaversenyét azonban kétszáz évig tartotta ismeretlenségben a vak végzet. 1961-ben kelt ismét életre a Prágai Nemzeti Múzeum archívumában, ahol az elveszettnek hitt mű másolatára rábukkantak. Így hát az addig ismert D-dúr versenymű mellett hihetetlen gyorsasággal vált közkedveltté a csellista-repertoár egyik legnagyszerűbb darabja.
Keletkezéséről nem sokat tudunk, mindössze azt, hogy Haydn már az Esterházyak szolgálatában állott, amikor muzsikustársának, barátjának, Joseph Weigl gordonkavirtuóznak inspirációjára megírta a darabot, feltehetően az 1860-as évek első felében.
Weigl valóban mestere lehetett hangszerének, hisz a fiatalos lendülettel megírt darab előadásának nehézsége abban rejlik, hogy a könnyed hangú és bájosan érzelmes mű egyben a versenymű-irodalom egyik legnehezebb szóló-anyagát is rejti.
Hangszerelésében (vonósok oboákkal és kürtökkel) és felépítésében még a barokk concerto-kra emlékeztet, tételei azonban már az egyre népszerűbb szonáta-formában íródtak.
Moderato – Adagio - Allegro molto
Johannes Brahms: Német Requiem
Brahms pályájának egyik csúcsa a maga-válogatta bibliai szövegekre – zsoltárokra, apokrifokra, evangéliumi részletekre - komponált Német requiem, (Op. 45) melyet először 1869-ben mutattak be a lipcsei Gewandhausban.
Zenéjében – a fent ismertetett Begräbnisgesang-hoz hasonlóan - itt is Schützig és Bachig nyúl vissza a szöveg képszerű ábrázolásában, aprólékos követésében éppúgy, mint a barokk ellenpontozásban, fúgaszerkesztésben. Sem felépítésében, sem tartalmában nem hasonlít a zenetörténet rekviemjeihez, nem köthető sem katolikus, sem protestáns felekezethez, ugyanakkor mélységes hitről tesz tanúbizonyságot.
A szimmetrikusan, nagy ívben felépített hét tételes mű csodálatos emelkedettséggel elmélkedik a halálról; inkább tűnik hitről és túlvilágról szóló lelkigyakorlatnak, mint gyászmisének.
A mű indító hangja a vigaszé, majd a mulandóságról tűnődik. Ezt követi a hiábavalónak látszó emberi lét valódi értelmének keresése, s a Teremtőben megtalált vigasz öröme: földi életünk létünknek csak egy állomása csupán, s a halál nem diadalmaskodhat felettünk. Boldogok a holtak: „megnyugosznak az ő fáradságuktól; és az ő cselekedeteik követik őket”. Tehát a földi lét értelmét a halál után kapja: itteni munkája, tevékenysége jutalmaként elnyeri a halhatatlanságot.
A szövegrészletek:
- tétel:
- Boldogok, akik szomorkodnak, mert ők megvigasztaltatnak. (Mt 5,4)
- Akik könnyhullatással vetnek, örömmel fognak aratni kimennek és sírnak, és viszik vetőmagjukat, és jönnek majd örvendezve és hozzák az ő kévéiket. (Zsolt.126)
- tétel:
- Mert minden test olyan, mint a fű és az ember minden dicsősége, mint a fű virága. A fű elszárad és a virágok lehullanak. (1Pt 1,24)
- Legyetek azért türelmesek, kedves testvéreim, az Úr eljöveteléig. Ímé, a földműves várja a föld drága gyümölcsét, és béketűréssel van, amíg megkapja a hajnali esőt és az esti esőt. (Jak 5,7)
- De az Úr igéje megmarad mindörökké. (1Pt 1,25)
- Az Úr megváltottai visszatérnek majd, és a Sionba jönnek örvendezve, örök öröm lesz az ő fejük fölött, vidámság és boldogság tölti el őket, a fájdalom és a sóhaj pedig eltávozik tőlük. (Ézs. 35,10)
- tétel:
- Uram, tudasd velem, mikor kell elmúlnom, és jelentsd meg az én napjaim mértékét! Hadd tudjam, hogy milyen múlandó vagyok! Ímé, az én napjaim, csak mint egy arasz előtted… (Zsolt. 39,5.6)
- Bizony, merő hiábavalóság minden ember, aki mégis oly biztonságban tudja magát. Úgy járnak, mint az árnyék, és szereznek maguknak sok hiábavaló nyugtalanságot; gyűjtenek s nem tudják, ki fogja azt betakarítani. Most hát, Uram, mit reméljek? (Zsolt. 39)
- Az igazaknak szívei Istennek kezében vannak és semmi nyomorúság nem érheti őket. (Bölcs. 3,1)
- és 5. tétel:
- Mily kedvesek a te hajlékaid, Seregeknek Ura! Lelkem kívánkozik, sőt emésztődik az Úrnak tornácai után; testem és lelkem ujjong az élő Istenben. Jó azoknak, akik a te házadban lakoznak; dícsérnek téged ők szüntelen! (Zsolt 84)
- Ti azért most ugyan szomorúságban vagytok, de én ismét meglátlak majd titeket, és szívetek örülni fog, és a ti örömeteket senki el nem fogja venni tőletek. (Jn 16,22)
- Nézzetek reám: egy kis ideig fáradoztam és dolgoztam és nagy vígasztalást találtam. (Sirák fia Jézus 51,35)
- Úgy vígasztallak majd, mint férfit, akit anyja vígasztal. (Ézs 66,13)
- tétel:
- Mert nincsen itten nekünk maradandó helyünk, hanem az eljövendőt keressük. (Zsid 13,14)
- Ímé, titkot mondok néktek: Nem fogunk ugyan mind meghalni, de valamennyien el fogunk változni; és akkor, nagy hirtelen, egyetlen szempillantásban, az utolsó trombitaszó idején.
- Mert megzendülnek a harsonák, és a holtak feltámadnak romolhatatlanságban, és mi pedig elváltozunk. Akkor azután beteljesedik az Ige, amely írva van: Elnyeletett a halál diadalra.
- Halál, hol a te fullánkod? Pokol, hol a te diadalmad? (1.Kor.15)
- Méltó vagy, Uram, hogy végy dicsőséget és tisztességet és erőt, mert te teremtettél minden dolgot, és a te akaratod által vannak és teremtettek mindenek. (Jel 4,11)
- tétel:
- Boldogok a holtak, akik az Úrban halnak meg mostantól fogva. (Jel.14.)
- Bizony, a Lélek azt mondja, hogy ők megnyugosznak az ő fáradságuktól; és az ő cselekedeteik követik őket. (Jel, 14,13)