Fenntartó, fő támogató:
Budapest Főváros XIV. Kerület
Zugló Önkormányzata

Gaudeamus bérlet

Online bérletrendelés

Gaudeamus IV/3. 2016/2017 Műsorfüzet

2017 január 21 15:30

Gioacchino Rossini: Olasz nő Algírban – nyitány
Giovanni Bottesini: Norma Fantasia JGB 9.39
                               Cerrito Fantasia JGB 9.36
Nagybőgőn közreműködik: Járdányi Gergely 

Joseph Haydn: Nelson mise
közreműködik:

Forgó Eszter – szoprán

Patak Zita – mezzo

Hajdu András – tenor

Jekl László – basszus 

vezényel: Medveczky Ádám (változás, Kovács János helyett)

A hangverseny műsoráról

Gioacchino Rossini: Olasz nő Algírban – nyitány

Az Olasz nő Algírban (L’italiana in Algeri) című két felvonásos vígoperát mindössze 21 éves korában, 1813-ban komponálta Gioacchino Rossini (1792-1868). A muzsikakedvelő családban felnőtt ifjú ekkor már több sikeres operát tudhatott maga mögött.

A velencei San Benedetto színházban bemutatott opera nyitánya magán viseli mindazokat a stílusjegyeket, mondhatni fegyver-arzenált, melyekkel a szellemes és zseniális Rossini elkápráztatta közönségét: fanyar humorral átitatott, érzelemdús zenei anyag, könnyed dallamvilág, finom, áttört hangszerelés, a nézőtér felé „kikacsintó” ritmikai bravúrok és hangeffektusok, és nem utolsó sorban a Rossinira oly jellemző fokozás és crescendo, mely bombasztikus lezárásba torkollik.

A darab története dióhéjban: Musztafa bej megunja feleségét és úgy dönt, hogy olasz rabszolgájához adja feleségül. Megbízza a kalózkapitányt, hogy raboljon számára egy olasz hölgyet, mert épp ilyenre vágyik mostanság. A kapitány egy Isabella nevű olasz leányt szerez, aki viszont – mint a mesében! – épp elrabolt kedvesét, Lindorót – ki mást, mint a bej rabszolgáját – keresi. A vígoperai logika szerint biztosak lehetünk abban, hogy Isabella fondorkodásainak eredményeképpen a „helycserés támadás” nem jön létre, a szerelmesek egymás nyakába borulhatnak és a bej lógó orral, bűnbánóan kulloghat haza hitveséhez.

 

Giovanni Bottesini: Norma Fantasia

Aki hallotta már Járdányi Gergelyt nagybőgőn játszani, bizonyára – mint e sorok írója is – átértékelte magában a bőgőről és bőgőzésről magában alkotott addigi képet és véleményt. Hangszer és játékosa különös szimbiózisa és a legmagasabb technikai tudással kiegészült zsenialitás…

Bizonyára nem véletlen, hogy Járdányi éppen Giovanni Bottesini (1821-1889) – a „nagybőgő Paganinije” - műveinek vált egyedülállóan virtuóz előadójává, fáradhatatlan kutatójává és katalogizáló tudósává.

Bottesini Vincenzo Bellini (1801-1835) itáliai komponista Norma című operájának témáira írt művének, a  Norma Fantasia című darabnak eredetiségét illetően a kutatónak vannak kétségei, ám ez a darab értékéből mit sem von le.

A műben a következő Bellini-dallamok lelhetők fel: a II. felvonás elején felívelő cselló-melódiával kezdődik a darab. Egy pár ütemes gyors átvezetés után Norma két áriáját halljuk, először: „Ah! bello a me ritorna…”, majd a Mosso után az operairodalom egyik gyöngyszeme csendül föl: „Casta diva…”. A pár ütemes Bellini-Allegro után Oroveso ismert basszus áriáját énekli a vonóshangszerek basszusa „Si, parlerà terribile…”, mely az ezt követő fináléban még egyszer visszatér néhány ütem erejéig, majd a szokásos stretta-val végződik a darab.

 

Giovanni Bottesini: Cerrito Fantasia

A virtuóz bravúrdarab „névadója” és minden bizonnyal ihletője a nápolyi születésű táncosnő, korának Európa-hírű, ünnepelt prímabalerinája, az első női koreográfusok egyike, Fanny Cerrito. Minden bizonnyal jól ismerték egymást Bottesinivel, hisz mindketten kitüntetett sztárok voltak, királyi és cári paloták kedveltjei, magas rangú társaságok szívesen látott vendégei.

Ez a mű is az opera-fantáziák jegyeit viseli magán: élénk tutti bevezetéssel indul, majd néhány piruettel a színpadra perdül a primadonna: a nagybőgő. A szólista és a zenekar közti párbeszéd viszonylag hosszabb kadenciája után Bottesini az Andantino gyönyörű melódiájával – s annak variálásával – fejezi ki rajongását Signora Cerrito (művészete) iránt. Az ezt követő Allegretto alatt pedig szinte szemünk előtt látjuk, amint a balerina – mondjuk - a párizsi opera színpadán táncol. A fantázia végül a szokásos stretta-val záródik.

 

Joseph Haydn: Nelson mise

Joseph Haydn (1732-1809) osztrák zeneszerző 1798-ban komponálta a drámaiságával többi miséje közül is kitűnő „Missa in Angustiis” (Mise szorongattatás idején) alcímet viselő kompozícióját, mely később kapta csak a Nelson-mise elnevezést. Haydn életrajzírója, H.C.R. Landon szerint ez a d-moll mise az életmű legnagyszerűbb darabja.

A mű – Haydn legnépszerűbb miséje, az úgynevezett „utolsó hat mise” harmadik darabja, Maria Josepha hercegnő „szokásos” névnapi miséje - eredeti címe az Európát fenyegető napóleoni háborúkra utal. A Nelson-mise elnevezés valószínűleg akkor ragadt rá, amikor két évvel később Nelson admirális - aki 1798. augusztus 3-án az egyiptomi abukiri öbölben elpusztította Bonaparte hajóhadát -  Haydn régi barátainak, Lord és Lady Hamiltonnak társágában Kismartonba érkezett látogatóba, s tiszteletére előadták a misét.

A többször – és többek által, autentikusnak egyáltalán nem tekinthető, az előadói apparátus és a szólisták kvalitásai által elfogadható formában - megváltoztatott eredeti verzió csak 1963-ban jelent meg, Landon kutatásai nyomán. 

Kyrie (Uram irgalmazz!) – Gloria (Dicsőség a magasságban Istennek!)– Qui tollis (Aki elveszi a világ bűneit) - Quoniam tu solus (Mert Te vagy a szent) - Credo (Hiszek egy Istenben) – Et Incarnatus  (Megtestesült a Szentlélek erejéből) – Et resurrexit (Harmadnapra föltámadott) – Sanctus (Szent vagy!) – Benedictus (Áldott, aki jön az Úr nevében) – Osanna (Hozsanna a magasságban) – Agnus Dei (Isten báránya) – Dona nobis (Adj nekünk békét!)