Stephanus bérlet

Online jegyrendelés | Online bérletrendelés

Stephanus IV/4. 2016/2017 Műsorfüzet

2017 április 29 18:00

Puccini: Pillangókisasszony

közreműködik: 

Cso-cso-szán: Létay Kiss Gabriella
Suzuki: Gémes Katalin 
Pinkerton: Balczó Péter
Sharpless: Haja Zsolt 
Goro: Megyesi Zoltán 
Yamadori: Rezsnyák Róbert 
Bonzo: Egri Sándor 
Kate: Csereklyei Andrea 
Császári biztos: Gaál Csaba 

Rendező asszisztens és koreográfus: Losonczi Anita
Rendező: Horváth Zoltán
Vezényel: Horváth Gábor

Giacomo Puccini (1858-1924) olasz operaszerző a Pillangókisasszony, a Bohémélet, a Tosca, a Turandot, és sok más örökérvényű darab szenvedélyes és ironikus humorral megáldott szerzője egy alkalommal Londonban tartózkodva megnézte David Belasco Pillangókisasszony című művének előadását.

Belasco japán tárgyú egyfelvonásosa John Luther Long 1898-ban írt novellájának alapján készült.  Long pedig testvére, Jennie Correll elmondásából ismerte meg a történetet, aki személyesen ismerte a főhőst, mivel misszionárius férje oldalán több évig élt Nagaszakiban. Nem kitalált meséről van tehát szó, hanem valaha élt szereplők igaz történetéről.

Puccini megkérte kiadóját, Ricordit, hogy szerezze meg a megzenésítés jogát. A librettót ezúttal is műveinek állandó szerzőpárosa, Giacosa és Illica írta.

Puccini mindig különös gondot fektetett a miliő pontos megfestésére, az egzotikus és idegenszerű hangulatok azonban új lehetőségeket és távlatokat nyitottak számára. Ezért aztán az eredeti japán muzsikán kívül szertartás-könyveket, népszokásokat és építészeti jelenségeket is tanulmányozott. Milánóba utazott, hogy megfigyelje egy épp ott fellépő japán színésznő hangját, és meglátogatta a Viareggióban nyaraló japán követ feleségét is, aki japán dalokkal ismertette meg.

Kutatási eredményei zenéjére is hatással voltak. Hét autentikus japán dallamot és töredéket találunk az operában, és hallhatunk jónéhány egzotikus motívumot, amelyek – valószínűleg – Puccini tanulékonyságára vallanak.

Az opera történetének négyszáz éve alatt – Monteverdi Orfeójától Wagnerig –  istenekről, császárokról, királyokról, nagy hősökről írtak a komponisták. Igazán Puccini az, aki leszállt a polgáremberek közé.  A helyszínek, a történetek, a jellemek mindenütt egyediek.  Ami összeköti őket, az a mély emberábrázolás: jóság, gonoszság, tragédia mellett kedves humor, irónia teszi teljessé embermeséit. És persze a senki máséhoz nem hasonlítható dallam- és harmóniavilág.

Puccini nem csak fantasztikus zeneszerző volt, hanem az emberi lélek nagy ismerője is. A társadalmi hierarchia minden lehetséges fokán élő asszonyok, lányok sorsát sebezhetőségükben, kiszolgáltatottságukban a legérzékenyebben ő jeleníti meg.

1. felvonás

Pinkerton, amerikai tengerészhadnagy nagaszakai állomásozása alkalmával Goro-nak, a kerítőnek segítségével házasságot köt a 15 éves gésával, Cso-Cso-Szánnal, akit ismerősei Butterfly-nak, Pillangókisasszonynak neveznek. Sharpless, a konzul megpróbálja lebeszélni erről, mert látja, hogy a lány naivan hisz a házasságban. Cso-Cso-Szán – akinek apja kegyvesztett szamurájként öngyilkosságot követett el - áttért a keresztény vallásra, hogy vőlegényének kedvében járjon, ezért saját népe kiközösíti, rokonai kiátkozzák. Pinkertont néhány hét múlva elvezénylik Japánból, de megígéri, hogy mire a fecskék visszatérnek, ő újra hazajön feleségéhez. A házasságot azonban nem gondolja komolyan, ezért három évig nem hallat magáról.

2. felvonás

Suzuki, a lány társalkodónője ugyan sejti, hogy a hadnagy szándékai nem komolyak, de Cso-Cso-Szán nem hisz neki. Megérkezik Sharpless Pinkerton levelével, amelyben tudatja, hogy megnősült Amerikában. Cso-Cso-Szán, aki nem tud angolul olvasni, boldog a levél láttán, mert azt gondolja, férje visszatér végre. A konzul megsajnálja, és nem árulja el a levél tartalmát. Goro érkezik egy új kérővel, akit a lány kikosaraz. A japán törvények szerint ugyanis az elhagyott asszonyok újra férjhez mehetnek. Cso-Cso-Szán bemutatja Sharplessnek Pinkerton kisfiát. A konzul távozása után ágyúdörgés jelzi az amerikai hadihajó érkeztét. Virágokkal díszítik fel a házat, és Cso-Cso-Szán virrasztva várja férjét.

3. felvonás

Reggel Szuzuki pihenni küldi úrnőjét, majd megérkezik Pinkerton a konzul társaságában. Kérik a társalkodónőt, hogy a hadnagy megnősülésének hírét adja át Cso-Cso-Szánnak. Szuzuki beleegyezik - abban az esetben, ha Pinkerton felesége vállalja Cso-Cso-Szán kisfiának felnevelését. Amikor Cso-Cso-Szán belép a szobába, Kate Pinkertonnal találja szembe magát, aki megígéri, hogy gondját viseli a gyereknek. Cso-Cso-Szán ekkor döbben rá, hogy mit tett vele Pinkerton. Látja, hogy számára csak egy kiút van. Látogatóit megkéri, hogy fél óra múlva jöjjenek vissza. Elbúcsúzik kisfiától, akinek beköti a szemét és egy amerikai zászlót ad a kezébe. Amikor egyedül marad, ő is harakirit követ el apja tőrével, amelyen ez a felirat olvasható: „Becsülettel halj meg, ha becsülettel nem élhetsz tovább.”

A Pillangókisasszony az 1904. februári ősbemutatón - a milanói Scala-ban, Arturo Toscanini vezénylete mellett - botrányosan megbukott. Ez volt egyébként Puccini pályafutásának egyetlen komoly kudarca.

A bukásnak volt szakmai oka is, mivel a mű két hosszú felvonása a közönség tűrőképességét erősen próbára tette. Valójában azonban a Ricordi Kiadó féltékeny ellenlábasainak bérelt botránykeltői zavarták meg az előadást. A darab bizonyos jeleneténél a terem egyes pontjain elhelyezkedő énekesek – mintegy madárcsicsergést utánozva – füttyögettek, ámde a provokatőrök is bekapcsolódtak, és bégetéssel, ugatással, röfögéssel fűszerezték az előadást, természetesen felborítva annak menetét. A másik hangzavart az okozta, hogy amikor a Pillangókisasszonyt alakító, eltitkolt terhességét kimonója alá rejtő Rosina Storchio ruhája véletlenül fellebbent, a közönség fékezhetetlenné vált, és azt kiabálta: „Terhes a Pillangó! Ott a kis Toscanini!” (az énekesnő ugyanis szerelmi viszonyt folytatott a nős karmesterrel, a születendő gyerek apjával).

A fiaskó nagyon megviselte Puccinit. Részletesen átdolgozta a művet, az addigi két felvonást háromra tagolta, több részletet ki is hagyott. Az új verzió három hónappal később Bresciában került színre, és ott a közönség már nagy ovációval fogadta.

A Pillangókisasszony az lett, aminek Puccini álmodta: minden idők egyik legnagyobb, legsikeresebb operája!